A személyisége tükrözi mindazon sarkalatos pontokat, amely a túléléshez szükséges. Nyugalma olyan, akár a végtelen, csendesen hullámzó óceán, és a viszonylag jó felismerő képességével pontosan fel tudja térképezni azt, mikor kell csukva tartania a száját vagy éppen egy kínos szituációban kámforrá válnia. Nem mondható kifejezetten visszahúzódónak, azokkal szívesen barátkozik, akiket már jobban megismert a hónapok vagy évek folyamán. Szereti felderíteni azokat, akiknek fordítva görbül a mosoly az ajkukra, még ha ez alapos fejtörést is okoz számára; ennek ellenére nem mondható teljes értékű önfeláldozónak, egy csipetnyi önzőség mindig motoszkál benne, a kulisszák mögött. Amit a fejébe vesz, amellett makacsul kitart, szavak nélkül is. Emellett van benne egy leheletnyi pesszimizmus, amit néha egy kis fekete humorral koronáz meg. Önmagában szakadatlanul elemez, összerak, időnként tépelődik, de a világért sem vallaná be másoknak. (Ahogy azt sem, hogy időnként szüksége lenne egy kiadós ölelésre.)

A szó szoros értelmében nem bátor, ódzkodik a pisztolytól (főleg attól, hogy a bénázások közepette lábon lövi magát), szereti, ha az események békés mederben folynak. A csatáit maximum szóban, nem tettben vívja meg. Viszonylagos zárkózottsága ellenére a tekintete nyitott könyv, még ha a vonásait igyekszik is kontrollálni. A körülményeknek köszönhetően talán egy kicsit koraérett, nem ma jött le a falvédőről, így az átlagnál nem ostobább.

Csak a fogát szívva ismeri be a hibáit; nem bírja az őt érő kritikákat. Pedig néha átesik a ló túloldalára, meg elég szőrszálhasogató tud lenni, ha a békés óceán, ami a nyugalmát szimbolizálja, úgy dönt, ideje dagályként előrenyomulni.

>> Anno tizenhét évvel ezelőtt, mikor Genevieve Morgan meglátta a napvilágot, még nem is sejtette, miféle világba pottyant azáltal, hogy a háborús esztendők lassan a végükhöz értek, s mindez megpecsételődött mindazzal, amit mások nukleáris Télnek, de ő maga csak egy közel tízévnyi jeges borzalomnak hív, noha a korai kezdetekre nem igazán emlékszik. A leukémiával küzdő édesanyját ideje korán vesztette el, így az édesapjára maradt teljes egészében a nevelése, akit már annak előtte is rajongásig bálványozott, de ez által a kötődése még inkább szorosabbra fűződött.

 

>> A Tél beköszöntével egy kolóniához csatlakoztak a nagynénje családjával együtt, s a kezdeteket közösen vészelték át, egészen addig, mígnem a Tél mellett édesapja betegsége is beintegetett az ablakon. Hatalmas szerencséjére pont ez idő tájt épült meg a Burok, s az általa nem ismert múltnak köszönhetően az apja bebocsájtást nyert – ő nélküle. Noha a szíve legbelül vérzett, hosszas rimánkodások után sikerült rávennie, hogy éljen a lehetőségével; jobban szerette volna az édesapját egészségesen, bár távol tudni, mintsem halottnak.

 

>> A további években a nagynénjével, Gemmával, illetve annak férjével maradt, akik jobb híján a pótcsaládot jelentették számára onnantól kezdve. Az idő előrehaladásával a kolónia népessége hol csökkent, hol pedig növekedett (bár ez utóbbi nem feltétlenül volt jellemző), a velük levő emberek közül azokat ismerte, akikkel Gemmáék is szóba elegyedtek, mégsem törekedett arra, hogy bárkivel is közelebbi kapcsolatot ápoljon. A körülmények nem kifejezetten adtak lehetőséget arra, hogy akárkit megszeressen, mert be nem vallottan tartott attól, hogy őt is elveszti előbb vagy utóbb.

 

>> Éppen a tizennegyedik életéve felé tartott, mikor a Tél visszahúzódott, s immáron a meggyérült kolónia a szélrózsa minden irányába szétszéledt. A burkon kívül pedig aligha veszélytelen két idősödő és egy éppen tinédzser számára, egyedül, mindenféle fegyver nélkül, miközben többen is úgy döntöttek, ideje beizzítani a rablópandúr játékban bizonyított tehetségüket, immáron élesben. A túlélés érdekében csatlakoztak Robena Cane csapatához.

 

>> Mára Genevieve szilárdabb elhatározásokkal és a kezdetleges félénkségét félig-meddig levetkőzve áll meg a talpán úgy, ahogy tud. Érdekli valamennyire a gyógyítás, így amennyiben kedve és ideje engedi, szívesen segédkezik Tessa mellett, hogy ellesse a fortélyokat, és mellette igyekszik egy olyan kamasz életét élni, amilyen csak megadatik a burkon kívül. Még ha az nem is fenékig tejfel.