A felfelé szálló karriere még az iskolába kerülvén is folytatódott, ahol az első években a korához mérten megfelelő teljesítményt nyújtott – hála az apjának, aki egy percig sem hagyta volna, hogy a szeme fénye véletlenül besüljön valamelyik tanórán. A szülei sokszor emlegették, hogy talán ő lehet az, aki majd többre viszi náluk, s nem elégszik meg azzal a szinttel, amit nekik sikerült összehozniuk: s ahogy nőttön-nőtt az elvárás Gwenny felé, ő annál mélyebbre süllyedt a néma, passzív ellenállás mocsarába. Ebből kifolyólag – s ahogy az várható volt –, amint elérte a serdülőkort, a szokásos lázadás vette kezdetét.