Tulajdonságok? Ez a fogalom olyan tág, hogy legalább két számmal nagyobb lenne Clarkra, ha megpróbálnám ráadni. Az ő személyiségét hiába önteném szavakba, mert nem szilárdulna meg, ha egyszer felvette az edény alakját. Rögtön átönthetem üzleti-edénybe, barát-amfórába, férfimagazinexklúzívinterjú-vázába, és ő az adott formába rendeződik, tökéletesen idomulva a helyzet és más emberek elvárásaihoz. Erkölcs híján személyiségét nem egy szilárd, rendíthetetlen kősziklához hasonlítanám, inkább folyékony halmazállapotú, formátlan higanyhoz.

Mikor mutatkozik hát meg a valódi énje, az a massza, ami akkor keletkezik, ha az öntvény kifröccsen a padlóra, és nincs más összetartó ereje, mint saját maga? Ha tudni akarod – hidd el, nem akarod –, csak kapd el egy magányos pillanatában. Nézz mélyen a rideg gyémántgyűrűkkel keretezett, kitágult pupillákba, és figyeld meg, hogyan esik darabokra ez a lötty, ha nincs mibe kapaszkodnia.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy Clarknak nem lennének elvei; ezek viszont inkább hasonlítanak tévképzetekké fajult ideákhoz, és kulcsfontosságú szerepet játszanak a férfi gondolkodásában. Védelmére szóljon, hogy Clark nem csak másokkal, de magával is végtelenül szigorú. Saját elvárásai és ambiciózus természete talán a legnagyobb ellensége. Tökéletesen önző lényként egyetlen célja a saját akaratának érvényesítése – nem több, és nem kevesebb. Ennek hátulütője, hogy a cél érdekében bármikor hajlandó megkérdőjelezhető eszközökhöz folyamodni. Higgadt látszata ellenére kedélyállapota szinte veszélyesen ingatag, és az idegszálai minden percben az elpattanással fenyegetnek. Ennek kockázata a számára előnytelen helyzetekben merül fel, mert a kudarcra Clark egyszerűen képtelen máshogy reagálni.

(…)

SOKO Energy International. Bár Amerika egyik legfőbb energiaóriásáról van szó, kétlem, hogy a név ismerősen csengene, hacsak a kedves Olvasó nem üzleti körök őshonosa. Sok néven fut ugyanis a McCain család évszázadokra visszanyúló olajöröksége; leányvállalatai és egyéb toldalékai életünk számos területén jelen vannak. Az Olvasó talán meg is lepődne, ha sorolni kezdeném, tulajdonképpen mennyi olyan szolgáltatást is vesz igénybe évente egyszerű magánszemélyként, amely erre az egy multira vezethető vissza. Igen, még az Olvasó is elámulna, mennyi pénz és hatalom koncentrálódhat egyetlen kézben. Szerencsére a mezei polgár nem bajlódik egy cég előéletének felkutatásával, és ez épp kapóra jön a SOKO-nak, ami függelék-cégek százaival mutatja ezerféle arcát a fogyasztó felé, így palástolva a csúnya igazságot: igen, ez mind, mind pécsikesztyű az övé.

A cég az olaj-színen való monopolhelyzetét éppen a jelenlegi vezérigazgató édesapjának, Spencer McCainnek, és az ő ékes szavainak köszönheti. McCain nehéz időszakban került a trónra: a korábbi világrend megszűnt létezni, és a régi kormányok helyébe újak léptek. Ózontetők nőttek ki a földből, a megújuló energiaforrásokat kihasználó technológiák megfizethetetlenek lettek, az olaj apadt. Ebben a káoszban vitte véghez Spencer McCain az évszázad – nem, az évezred üzleti mutatványát. Szemfülesen észrevette ugyanis, hogy van valami, amitől az emberek még a jelennél is jobban tartanak: attól, hogy innen nincs kiút. A jövőtől. A globális pánik hullámát meglovagolva az olaj-apokalipszis igéjét kezdte hát terjeszteni. Mi lesz, ha elfogy az olaj? Mi lesz velünk olaj nélkül egy olyan világban, amely romokban hever, és amelyben az olaj az egyetlen esélyünk az újjáépítésre?

Ezután McCain embert próbáló üzleti, pénzügyi és bűnügyi húzások sorozatát produkálta. Kaszkadőrt megszégyenítő módon érte el, hogy a nemzetközi együttműködés élére állva közvetlen vagy közvetett módon minden csepp olajba beleszólása legyen. Ugyanez elmondható a vele együtt hatalomba kapaszkodó politikusokról is, akikkel így egész jó asztaltársaságot alkottak. Vitathatatlan, hogy a gazdag család örökösének született Spencer McCain nem a nulláról indult, de a bűnözés terén való zsenialitását még legősibb ellenségei sem vonták kétségbe. Élete végén büszkén elmondhatta, hogy ő nem örökölt; ő hátrahagyott, méghozzá nem is keveset.

Ugyanez nem mondható el egy szem fiáról, Clarkról, akinek a szülei a csillagokat is levásárolták volna az égről. Ennek ellenére az ifjú olajherceg egész életében másra sem várt, mint az apja végrendeletére. Az ambiciózus lélek abba a szerencsétlen helyzetbe született, amelyből már nem volt sem hatalma, sem tehetsége feljebb mászni. Apja olykor (lekezelő módon) azzal nyugtatta: ha ennél is feljebb kúszna a szamárlétrán, már a burok tetejét súrolná, ami pedig életveszélyes. Erről viszont még Spencernek is tudnia kellett, hogy csak jóindulatú hazugság, hiszen mindig van feljebb! Clark legalább is el tudott volna képzelni feljebbet, hiszen hiába volt meg mindene, mégsem volt boldog. Még csak azt sem mondhatta el magáról, hogy egyszer egyedül elvezetett a sarki fűszeresig.

Huszonkilenc éves koráig ült tűkön, míg az öreg végre-valahára feldobta a talpát. Huszonkilenc. Szinte még tinédzser, van bőven idő bepótolni, ami kimaradt, nem igaz? Ezzel a motiváló mantrával indult hát Clark karrierje, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy apjának igaza volt. Clark bebizonyította magának, hogy bizony van egy pont, ahonnan már csak lefelé vezet az út. Az első állomás egy vetélés és egy csődbe ment házasság volt, a második a kokain-botrány, az üzletről nem is beszélve, és ő máris a harmadik ikszet rúgja. És még mindig nem vezetett el a fűszeresig, egyszer sem. Hiába vetekszik üzleti tehetsége édesapjáéval, egyszerűen képtelen felülmúlni elődje életművét.

Szerencsére a feltörekvésnek nem egyetlen módja van. Bár Clark a férfiakat részesíti előnyben, mégis Cohen bevándorlásügyért felelős szenátor lányát, Sanne-t vette feleségül. Szimbiotikus kapcsolatuk inkább emlékeztet egy egymás jelenlétéhez hozzászokott testvérpáréhoz, mint szenvedélyes gerlepáréhoz, viszont a házasság valamilyen szinten mindkettejük számára előnyös. Clark újdonsült politikai pályájának erős löketet ad a viszony, főképp, hogy intézkedéseinek köszönhetően hamarosan szükség lesz valakire, aki átveszi Cohen szenátor helyét.

Harminchárom, krisztusi kor. A diagnózis szívbillentyű-zavar. Az orvos az életvitele lassítására biztatta, de szerencsére Clark ennél sokkal jobb gyógymódot ismert. A modern technológiának köszönhetően már nem csak szívátültetés, de mechanikus szívek beszerzése sem akadály. Ezek a testrészek sosem sorvadnak el vagy fejlesztenek ki daganatos elváltozásokat, és épp ezért olyan népszerűek a washingtoni elit köreiben. A beavatkozás egyetlen bökkenője annak törvényellenessége…