Bár Washington DC kormánya nem szívesen beszél a burkon kívül élő emberekről - sőt, leginkább úgy tekint a társadalomra, mintha annak tagszámlálása a határokon véget is érne -, vannak, akik figyelembe veszik a tényt, hogy élnek, és nagyon is számítanak a hosszú sivatag lakosai mind a város, mind történetünk szempontjából.
A burkokon kívülre kerülhet úgy valaki, hogy a háborúk következtével nem volt lehetősége helyet vásárolni magának a várólistás mesterséges ózon alá; de kerülhet úgy is, hogy a Project tagjaként bűnözőként, esetleg illegális androidként a kormány, valamint a végrehajtó BDIS által a burok alatti tartózkodási jogától megfosztatott, és ennek következtében a sivatagba száműzetett. Ami azt illeti, ha valaki egyszer bekerül, a biztonsága egyáltalán nem garantált, de ha kint van, a túlélési esélyek leginkább a mínuszok felől közelítenek a nullához
Csupán azok, akik csapatban élnek, képesek hosszútávon fenntartani magukat, hiszen a háborúk után a burkon kívüli élet rettentő nehézzé vált. Megfáradt harcosok hosszú napokig, hetekig kutatnak élelem és víz után, és amit találnak, az sem svédasztal-minőség. Az épületek lerombolva, ami esetleg még megáll az alapjain, feltúrva és kifosztva. Ha egy BDIS-es katona végigsétál az Egyesült Államok egykor népes, mára lepusztult területein, látszólag kihaltnak tűnnek számára, azonban a külső megfigyelő számára mindig több lapul a felszín alatt, mint az ember gondolná.

Csoportok:

Az állapotok ugyan kaotikusak, és ha ebből az irányból nézzük a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy mindenki egy ellen, és egy mindenki ellen van, mégis megtörtént, hogy voltak, akik összefogtak, és még mindig formálódnak társadalmilag egy jobb cél érdekében. Többezer kisebb és nagyobb csoport létezik, egyesek kommunikálnak és kereskednek is egymással, ők azok, akik a kipusztult városokban járva lehetőséget láttak az újbóli felemelkedésükre, és új társadalmuk politikájával, valamint a többi oázisváros közti kereskedelemmel tartják fenn magukat. Ezzel szemben vannak, akik teljesen elszigetelik magukat bármiféle külső szocializációtól. Bár legtöbben a letelepedést választják, léteznek nomád csoportok, akik életük hátralévő részét a sivatagon végigvándorolva töltik el, ezzel elkerülve a veszélyt, amivel a közösséget kialakító csoportoknak muszáj szembenézni; a tudatot, hogy bármikor, bárhogyan megtámadhatják és - hacsak nem kötöttek biztos védelmi szövetséget más városok lakóival - megölhetik őket.

Robena Cane csoportja

Tagok: Robena Cane, Chelsea Hayes, Seth Reese

Kitaszítottak

A nevükhöz méltón ezeknek az embereknek a többsége nem riad vissza egy kis illegalitástól. Ők azok, akik nem tettek eleget a kormány által felállított szabályoknak, ezért ki lettek hajítva a burok óvó biztonsága alól - vagy éppen olyan információk birtokában vannak, amiket a kormány nem látna szívesen a nyilvánosság előtt, így tehát más napvilágra küldték őket. Ők a radikálisok, azok, akik sosem térhetnek vissza a Project DC védelme alá, de legtöbbjük bármit megtenne; akár szerveket is odaadna azért, hogy visszafizesse Washington vezetőinek azt, ami jár nekik. Legtöbbjük határozott nézetű, erős személyiség, aki tudja, mi a célja, és képes a végletekig elmenni azért, hogy be is teljesítse ezt. Ők azok, akik meglátták a lehetőséget az összedolgozásban, annak ellenére, hogy egyes egyedül kerültek ki a sivatag végtelen homoktengerébe. Egyes tagjaik azonban toronymagasról tesznek az erkölcsre, hiszen száműzetésükből mindössze annyit tanultak, hogy a pusztaságban szabadon hódolhatnak kedvenc hobbijaiknak, amelyekért a városban megköveznék őket.
Egyes csoportjaik különösen károsak lehetnek az egészségre, hiszen odakint a fegyverek a piacok legkelendőbb és legkönnyebben beszerezhető portékái, törvények azonban nem vonatkoznak rájuk - ahogy semmi és senki másra sem. Az "az a szabály, hogy nincsen szabály" elv hírhedt hívei többek között a machetékkel flangáló K-17-es banda, akik leginkább rajtaütéses fosztogatásból tartják fent magukat, és közben egy kicsit túl jól szórakoznak. Szervezetlenségüket némileg kompenzálja magas lélekszámuk, így jobb, ha távol tartod magad a törzshelyükké kitűzött Chesapeake-öböltől.
Ennél egy hajszálnyival rendezettebb felépítéssel rendelkeznek a Schuylkill River-i csempészek, akik a kényszerzubbonyból szabadult Malcolm Tucker vezetésével számos fontos kereksedelmi útvonalat tekintenek magántulajdonuknak, köszönhetően a környék többi kereskedőjével kötött kartellszerű megállapodásnak. A hatalmas tábor tagjai leginkább gyógyszereket, fegyvereket és rabokat szállítanak szárazföldön vagy vizen Philadelphia és Baltimore felé, ahonnan az áru gyakran közvetetten D.C. belsejébe is eljut.
Persze vannak olyanok is, akik magányos farkasként róják az Egyesül Államok disztópikus domborzatát; de mind tudjuk, ez gyakran nem zárul akkora sikerrel, mint az elvárt lenne. Rengeteg veszély leselkedik az ember fiára az úton, a sötét múltú emberkeskedőktől a zsákmányra vadászó sivatagi banditákon át, egészen a koplalás kockázataiig.

Tagok:
- Vandálok: -
- Csempészek: Malcolm Tucker
- Politikai akadályok: Rowan Doyle, Rey Paradise, Wade Paradise (elv.), Ryan Shephard (elv.)