Ha valaki Raphael Maddoxra mondaná, hogy kaotikus ember, csak nézze meg a húgát, aki mondhatni a két lábon járó katasztrófa. Ezekbe a katasztrófákba előszeretettel rángat bele szinte mindenkit, hiszen természetétől fogva társasági lény. Nem olyan klisés anyádmeguntahogyantiszocvagy-"Az ember társasági lény." módon, hanem ő tényleg azért él, hogy megfojtson másokat a jelenlétével. Emberi úthenger stílusával azokat, akiknek a társaságában jól érzi magát, elárasztja a figyelmével, hirtelen jött extrém ötleteivel - valamint egyéb olyan dolgaival, amire itt nem térnék ki -, és hogy a kép teljes legyen, úgy ragaszkodik ezekhez az élvezetekhez, hogy erőszakkal kell eltántorítani tőle. Ha nem lenne szinte mindig valamin, minden bizonnyal egyszer le kéne lőni a viselkedése miatt; egyelőre azonban ez a veszély nem áll fenn. Hacsak nem pont azért akarod lelőni, amilyen általában. Nem te lennél az első. Amiatt nem kell aggódni, hogy esetleg túl hiperaktív lenne; az esetek nagy részében kelletlen, ha valamihez nincsen kedve, azonban lustálkodásra mindig talál időt, és helyet is - még ha úgy is tűnik, hogy mindig csinál valamit. Az élettel is így van: a jelenben él, ezért minden, ami móka és szórakozás, jöhet mértéktelenül, azonban ha a kötelezettségekről van szó, legszívesebben passzolna. Ha nincs mellette valaki, aki emlékeztesse a teendőire, addig halogatja őket, míg csak bírja, az utolsó pillanatokban mégis képes rá, hogy rövid idő alatt jól teljesítsen, mert közben ő oxigén helyett is adrenalint szív be. Az unalmas, ha rajta múlik, nem szerepel a szótárában; ha teheti mindent úgy alakít, hogy neki kedvezzen, s ennek érdekében még a drámázást sem veti meg. Hiszen ő az életet nagy kanállal eszi, és ennek a kanálnak minden ízét olyan szinten kiélvezi, hogy a mindennapi síkon rekedt emberek zavarba jönnek tőle. Ha ettől nem, hát majd attól, hogy a mindig kezdeményező, élesnyelvű, mégis humoros és lehengerlő Davina az intimzónájukba mászott.

bliblablu