Gage első ránézésre felszínes, anyagias gyökérnek tűnhet. Nos, ebben van is igazság bőven, de hadd említsem meg páratlan hűségét, kitartását és bátorságát is. Igaz, hogy látszatra épp ennek ellenkezőjét feltételezné az ember, de kötelességeit valójában véresen komolyan veszi. Önértékelése nagyrészt a teljesítményén múlik, így mindig igyekszik a legjobbat nyújtani. Hajlamos mindenből versenyt csinálni (kemény dolog két idősebb fivérrel felnőni), és a kudarc meglepően mélyen érinti, bár egyben motiválja is. A győzelem ugyanilyen nagy jelentőséggel bír a számára, ezért leplezetlen, nagyszájú büszkeséggel viseli a sikert és őszintén tisztel mindenkit, akinek elismerésre méltó a teljesítménye. Megfelelési kényszere ellenére a csapattal közösen elért sikerekben is örömét tudja lelni; a lényeg, hogy így vagy úgy, de beérjen a célba. Emiatt a felfogás miatt hajlamos a "formabontó" megoldások alkalmazására, azaz gyakran enyhén kifogásolható módon akar célba érni, ami csak úgy számít fairnek, ha a szabályzatot szigorúan szó szerint vesszük. Az efféle szőrszálhasogatásokkal sokaknak az agyára megy, de találékonysága azért elismerendő. Szereti a kihívásokat, főleg, ha szabad teret adnak neki egy probléma megoldásában, és így saját maga verekedheti át magát az akadályokon, de a parancsokat is gond nélkül, pontosan teljesíti. Valahogy mégis kompenzálnia kell megkérdőjelezhető humoráért, ami többnyire játékosnak szánt, de gyakran kényelmetlen helyzeteket eredményező oltásokból és túlzó önfényezésből áll. Hajlamos a lehető legalkalmatlanabb szituációkban elővenni a vicceit, ami miatt úgy tűnhet, mintha nem venné komolyan a helyzetet. Ez a hozzáállás a magabiztosságában gyökeredzik, de amint úgy érzi, hogy a kezéből kicsúszott az irányítás, meghúzza magát. Éles helyzetekben képes megadni a kellő tiszteletet az adott szituációnak vagy személynek, csak akarnia kell. Életfilozófiájának kulcsa a Carpe Diem, vagy másnéven #yolo. Így hívja az adrenalinfüggőségét. Nincs különösebb küldetéstudata és nem célja a rendteremtés, és ha vannak is szilárd nézetei, nem ad nekik hangot - egyszerűen csak azt teszi, amiért megfizetik. Ha nem teszi meg ő, majd megteszi valaki más. Ezzel a gondolattal próbálja elűzni a mardosó bűntudatot.

tl;dr: Négygyerekes családból származik, ami a háborús évek során fokozatosan szétesett. Egyedül az öccsével őrizte meg jó kapcsolatát a végsőkig, és miután a tél vele is végzett, Gage belevágott a számára elérhető legjövedelmezőbb szakmába, és a kormány szolgálatába állt. //

Gage egy szerény bevételű családba született Washington D.C. egyik szintén lepukkant, délkeleti szomszédságában. A háború előtt édesanyjuk egy közeli kifőzdében dolgozott, mint pincérnő, apjuk pedig a börtönből való szabadulása óta képtelen volt helytállni a munkaerőpiacon. Nem sokan foglalkoztatnak szívesen egy cserbenhagyásos gázolásért lesittelt, adósságban fuldokló játékfüggőt, így hát a családnak abból kellett megélnie, amit a felesége nagy nehezen összekapart. A férfi azután hagyta el őket, hogy a negyedik fiuk, Noah súlyos szellemi fogyatékossággal jött világra. Az egyébként is boldogtalan, a megélhetési problémák körül forgó házasságnak itt vége szakadt, és a négy fiú magára maradt a nővel, aki a minimálbérért is vért izzadt.

Amikor az öt fiú nem alkalmi munkákat látott el vagy a házimunkában segített, akkor a legifjabb fivért istápolták, aki értelmi fogyatékossága miatt egyedül aligha bírt volna ki öt percet anélkül, hogy bajba kerüljön. Az óvóbácsi feladata többnyire a második legfiatalabbra, azaz Gage-re hárult. Minden órájának minden percében fél szemét Noah-n tartotta; segített neki bekötni a cipőjét, fürdette, megtanította biciklizni és minden este addig nem dőlhetett be az ágyba, míg fel nem olvasott egy estimesét. Eközben az anyjuk túlórázott és a bátyjaik azon fáradoztak, hogy elővarázsolják a megfelelő tőkét egy családi vállalkozás alapításához.

Az autószerviz terve elég megvalósíthatónak tűnt – egészen a háború kezdetéig. Ekkor a két idősebb bátynak be kellett állnia a hadseregbe, és Gage-re hárult egy újabb feladat. Ez azonban nem sokáig maradt így; ahogy sok más család életében, Dawsonék számára is fordulópontot jelentett a Tél. A legjobb opció ekkor a katonaság volt, de erre mind az anyja, mind Noah alkalmatlan volt, a bátyjai felől pedig azóta nem hallottak, hogy besoroztak.

A robbanás után a pincében töltött idő szinte napoknak tűnt. Az idegőrlő várakozás után odakintről sziréna hallatszott, és egy hangszóróba beszélő férfi hangja felszólított bármely esetleges túlélőt, hogy jöjjenek elő, és megkezdődött az evakuáció. Egy kisebb karaván haladt végig a hóviharon, és a környező házakból csupán néhány ember merészkedett elő a felhívásra, ők is szörnyű állapotban. A hószánokon ülő férfiak segítőkészen a járművekre segítették a túlélőket, de a férőhelyekkel gondban voltak. Mivel egyelőre még senki sem volt tisztában a sugárzás mértékével, a mentőosztag mindenkit bőszen siettetett. Gage éppen azon volt, hogy felsegítse először az anyját, majd Noah-t a lassan haladó kamionra, amikor az öccse váratlanul hisztirohamban tört ki, mert a plüssállatát – amit a katasztrófa alatt végig szorongatott – a pincében hagyta. Gage igyekezett megmagyarázni neki, hogy már nincs idejük visszamenni érte, de Noah egyre makacsabbul vergődött, és amikor a bátyja megpróbálta egy erős rántással észhez téríteni, egyenesen elvesztette a fejét. Gage hamar rájött, mekkora hibát követett el, és azonnal engedett a szorításán – tudta, hogy ezt a túlméretezett gyereket már nem tudja erővel felrugdosni a kamionra, így előbb le kell nyugtatnia, bár ő is halálra van rémülve. Noah azonban kihasználva a helyzetet kicsúszott a bátyja kezei közül, és a többszáz méterre lévő házuk felé kezdett sprintelni. Gage érezte, ahogy az anyja ujjai a karja köré fonódnak, és igen, tisztán hallotta: "Hagyd menni". A mentőosztagos férfi kijelentette, hogy a szennyeződés mindannyiukkal végezhet, mire megteszik az utat a pincéig és vissza, így választhat: felszáll, vagy elmennek nélkülük. Ezt már ordítania kellett a hóviharon keresztül száguldó fiú után, aki már csak a lábnyomokat követve volt képes Noah nyomába eredni.

A plüssmackó meglett, a karaván nem. Rendületlenül menetelt a két tizenéves fiú, de a szirénát már nem hallották, csak a szél süvítését. Gage mégsem bánta meg a tettét, mert Noah-nak így nem kellett egyedül töltenie az utolsó perceit. Gage ezután követte az összes fizikailag egészséges és épelméjű ember példáját, és a hadseregbe állt. A telet kiképzéssel töltötte, és utána is ezen a pályán maradt. A pénzhez nehezen szokott hozzá, de hamar belészeretett. Az évek során mindent vagy semmit alapon egyre tovább növelte a tétet, mígnem tízévnyi kiképzés után, huszonhét évesen csatlakozott a speciális alakulathoz. Itt annyit keres, amennyiről tinédzserként álmodni sem mert.