FrissítésSúgó

PROJECT DC	2016.03.02. 22:49 -
	Ha valami alantasabb szórakozásra vágysz, de mégsem mennél le a pórnép közé, hogy megkapd, a Cage a te helyed! A színpad körül elhelyezett aszaloknál kényelmes székeken ülhetsz, és míg az előadást nézed, ízletes koktélokat szürcsölhetsz. Az a helyzet azonban, hogy rá kell jönnöd, az Alvilágban sokkal kevesebb pénzért még inkább felejthetetlen maradna az estéd.

[3-1]

Kaya	Előzmény | 2017.07.28. 20:30 - #3

Castor Sangrey határozottan elégedett volt az életével. Jóval többet ért el annál, mint amire született, és még azon álmokon is túllépett, amelyekbe a legtöbben menekültek D.C. sötét mocska elől. Persze, nem egyenes, nem könnyű, és semmiképpen sem tiszta út vezette el odáig, ahol most ült, személyre szabott luxusöltönyben, amelyhez még a szeme kékjét kiemelő nyakkendő is drágább volt, mint egy átlagember háromhavi fizetése. Hiába kenegette drága kézkrémekkel, még mindig érezni vélte a horzsolások és sebek tömkelegét, amik a kezét tarkították, még odakint; és akárhányszor egyedül volt, homokot érzett. A talpa alatt, a teste hajlataiban, a foga alatt ropogva. Néha még a hosszú tél csípő szeleit is érezni vélte, az orra zsibbadását, és hiába állt a termosztát tökéletes huszonhárom fokon a szobájában, megremegtek az ajkai. Rámosolygott az odaérkező pincérnőre, akinek dekoltázsa az ízléses és a könnyűvérű jelzők között ugrált, attól függően, előrehajolt-e. A lány viszonozta a gesztust, ahogy letett elé egy whiskys poharat, kétujjnyi itallal; a kékes fényeken túl is látta, hogy elvörösödik, amit örömmel vett tudomásul. Tudatában volt annak, hogy felettébb jóképű, és hogy a gödröcskéi minden szélesebb szájmozdulatot igénylő szónál ott sötétlettek, amit a nők valamiért imádtak. Talán a babákhoz való kötődéshez lehetett köze? Nem kérdőjelezte meg; csak elfogadta. Ha nem lett volna olyan arisztokratikusan szép metszésű az orra és pimasz az álla, valószínűleg sosem jut olyan lehetőségek közelébe, amik végül eljuttatták a süppedős bőrfotelekig. Néha, ahogy a színpadon táncoló nőket nézte, még eszébe jutottak azok a csinos, de ostoba és átverhető, gazdag és unatkozó feleségek, akiket könnyen meg lehetett győzni arról, hogy az új trükkök, amiket még nem láttak a lepedők között, megérték a kompenzációt, és a férjük egyébként is tartozott nekik ennyivel. Valószínűleg úgyis a fiatal titkárnőjükkel hetyegtek valamelyik motelben. Nem volt büszke arra, ahogyan idekerült, de elfogadta; néha még vissza is esett.  A régi idők kedvéért, mondogatta. Az igazság viszont az volt, hogy a gazdagság néha marha unalmas tudott lenni; miért fogadta volna különben a kintiek és az alsóbb körökből származók megbízásait, ha egyszer a felsőbb körökben is épp elég információmorzsa potyogott elé? Megszokás. Semmi több. A ritmusos zenén túl is hallotta, mikor a cserepartnere néhány méteren belülre ért. Nem fordult felé, kék íriszeivel a színpadi táncot követte. – Valóban. Itt van – válaszolta szórakozott fél mosollyal a szája sarkában. Csak ezután fordította a tekintetét a lány felé. Ő persze már tudta, hogy néz ki; elolvasta az összes fellelhető dokumentumot, amit a BHS a profiljához csatolt. Kifejezetten hasznosnak tűnt az a titkos jelszó, amivel az ottani egyik fejes felesége látta el. Elvégre, feltétlenül el akarta kerülni, hogy a végén még átvágják. Még akkor sem, ha csak néhány üveg ősöreg whiskyről volt szó. – Mit iszik? Bourbon? Whisky? Rozé? Vagy esetleg koktél? A vendégem. Ha kapott valamiféle választ, annak megfelelően intette oda az iménti pincérlányt, aki most jóval kevesebb kedvességgel a nagy, barna szemeiben pillantott a mellette ülőre. Castor néha egészen mókásnak találta a nők efféle féltékenységét; mintha a génejikbe lett volna kódolva, hogy versengjenek a többiekkel, ki a legszebb, kinek a domborulatai a legkívánatosabbak, vagy épp kinek áll jobban aznap a haja, még akkor is, ha a férfiak közül épp egy sem kellett nekik. – Bízom benne, hogy elég diszkréten járt el az idejövetele alatt – folytatta, miután ismét maguk maradtak. – Bár tapasztalataim szerint a legjobb eltűnés a feltűnés, és egyébként is el lehet képzelni rosszabbat, minthogy együtt látnak egy csinos hölggyel. Hivatalosan azt hiszem, még nem találkoztunk. Castor Sangrey; enchanté, mondhatnám, de attól tartok, az elmúlt évek nem tettek jót a franciámnak. A színpadon ekkor hajolt meg az addigi táncos, amit a még nem teljesen alkoholtól leszedált férfi vendégek többsége tapsolva búcsúztatott. Ezután egy sötétbőrű, egzotikus ruhába öltözött nő lépkedett fel a színpadra, kezeiben legyezőforma vázakat tartott, amelyeknek a végén vastag, fekete szivacsok ültek. Néhány másodperccel később már mindet meg is gyújtotta, sercegve lobbantak lángra, amit taps követett. – Látott már tűztáncot? Felettébb érdekes. Van benne egyfajta tagadhatatlan, nyers szenvedély – magyarázta mosolyogva, a tekintetét ismét a színpad felé fordítva, szórakozottan kortyolva a whiskyjéből. Ő, személy szerint, nem sietett sehová; egyébként is jobb szerette, ha a cserepartnerei kezdik az ő ajánlatukkal.

Mary	Előzmény | 2017.07.27. 18:09 - #2

Jynna nem volt túl jól. Az elhagyatott, huzatos lakás, ahol meghúztuk magunkat csak úgy öntötte falaiból a nyirkosságot, éjszakánként még az én csontjaim is reszkettek, mikor meghúztam magam a penészes matracon. Persze lehetett a rossz higiéniai körülmények miatt is. A csapból már egy hete narancssárga színű víz folyt. - Este hozok orvosságot - simítottam meg a húgom verejtékes homlokát, s ebbe az érintésbe sűrítettem minden szeretetemet, gyengédségemet és nyugalmamat. Nem láthatta az arcomon az aggodalmat, így azt egy bizakodó, szinte derűs mosoly mögé rejtettem. - Lehet, hogy még egy kis csokit is - tettem hozzá incselkedve, mire Jynna kopott fényű szemei felcsillantak. - Csokit... - tört elő cserepes ajkai közül rekedt hangon én pedig csókot leheltem az arcára, aztán felemelkedtem ágya mellől és átsétáltam az omladozó lyukon keresztül a másik helyiségbe, amit olykor konyhának hívtunk. - Raarkoo! - szóltam hangosan és vállamra vettem az oldaltáskámat, majd a elkezdtem a fejemre tekerni egy fekete kendőt, akár egy turbánt. Léptek zaja erősödött, majd megjelent mellettem egy vágott, figyelmes szempár, s a gazdája, hűséges androidunk, Raarkoo. Segített eltakarni a kendővel dús, derékig éri hajamat, majd eligazította az arcom körül úgy, hogy az árnyékot vessen vonásaimra majd az utcalámpák fényében. - Figyelj Jynnára - mondtam elfojtott hangon - Ismerek egy orvost, aki a negyed másik felében él a családjával. Apám jóbarátja volt. Remélem tud adni gyógyszert, ami helyrehozza. - Figyelek - válaszolta Raarkoo, ki a hosszú, hűségesen szolgált évek alatt szinte hibátlanul megtanult beszélni. Ahogy rám nézett, minden kétségem elszállt afelől, hogy lágysága nem egy összetetten megírt program parancsa, de szinte érző szív dobog bőre alatt az áramköreiben - Figyázz magadra, kicsi Karyll. Magamhoz öleltem, majd kisurrantam az ajtón, hogy ne ébresszem fel az álomba merült Jynt. Lehajtott fejjel, tempós ütemben szeltem az utcákat. Úgy ismertem D.C. nyomornegyedeit, mint a saját tenyeremet, így szinte alig kellett felpillantanom, hogy tudjam, hogyan találhatok el a Cage-be. Olykor-olykor megtorpantam a sarkon, kipillantottam, ellenőrizve, hogy békében haladhatok tovább, majd sietve folytattam utaman. Hideg fejjel csak a célomra koncentráltam: okosabbnak lenni, gyanakvónak lenni és nem hagyni, hogy az információ utáni vágy elvakítsa éberségemet. Szívem minden igyekezetem ellenére hangosan zakatolt. Úticélomhoz érve már messziről dübörögni kezdett fülemben a basszus. Belülről egy réges régi elfeledett sláger adrenalinpumpáló dallamai szűrődtek ki, nem Kellett egy pillantást sem vetnem a színpadra, hogy tudjam, odafent egy hiányos öltözetű nő vonaglig fel-alá. Persze én nem is ezért jöttem. Fekete öltözékemben teljesen beleolvadtam a félhomályba, szinte akkor sem lehetett észrevenni, mikor az egyik reflektor fénye rámvetült. Szemem cikkázva pásztázott az asztalok között, miközben köhögve szívtam be az olcsó cigaretta és a drága szivarok összekeveredett füstjét, s igyekeztem a falhoz simulni, mikor egy-egy maszkká merevedett arcú pincer elhaladt mellettem tálcájával. Köröztek, s én is féltettem a bőrömet, hogy egy ilyen helyen érjen a vég, mint ez az alantas szórakozóhely, melyet gondolatban mélyen megvetettem. Mikor végre kiszúrtam célpontomat, az izgalom feszülése eluralkodott a végtagjaimban. Határozott, suhanó léptekkel szeltem át a teret, majd kérdés nélkül leereszkedtem a férfi melletti üres székre, mely annyira kényelmes volt, mint az elmúlt sanyarú évek során semmi. Hátrébb toltam a fejemen a kendőt, majd lehetettakár divatos kiegészítő, vagy tökéletes álcázási kellék is ezen a szórakozóhelyen, hogy ne legyen kétség kilétem felől. Ez azon ritka alkalmak egyike volt, mikor nagyon is szerettem voln felfedni magamat. - Itt vagyok – mondtam, hogy ezzel az egyértelmű állítással nyomatékosítsam határozott jelenlétem, majd kissé előre dőlve mélyen a férfi szemébe néztem.

PROJECT DC

Előzmény | 2016.03.02. 22:49 - #1

Ha valami alantasabb szórakozásra vágysz, de mégsem mennél le a pórnép közé, hogy megkapd, a Cage a te helyed! A színpad körül elhelyezett aszaloknál kényelmes székeken ülhetsz, és míg az előadást nézed, ízletes koktélokat szürcsölhetsz. Az a helyzet azonban, hogy rá kell jönnöd, az Alvilágban sokkal kevesebb pénzért még inkább felejthetetlen maradna az estéd.

[3-1]