BEVEZETŐ

A világot nem egy nap alatt teremtették, és nem is egy nap alatt döntötték romba – évmilliók pusztításába betegedett bele.

A 22. század közepén járunk. Az idő múlásával az élelem egyre csak fogyott, a népesség viszont sokszorozódott. Egyre több országban vált luxuscikké az élet valamely alapfeltétele, míg máshol dúskáltak a pénzben. A mértéktelen szennyezés tönkretette az ózonréteget, és csak néhány nagyváros rendelkezett a kellő szaktudással és erőforrással ahhoz, hogy mesterséges ózonréteget vonjanak területük fölé. Csak idő kérdése volt, hogy kitörjön a háború, ami a katasztrófához vezetett.

A HÁBORÚ ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

Egy majd' tíz éves háború keretében a nagyhatalmak egymásnak feszültek, és az Egyesült Államok végül bevetette a leghalálosabb fegyverét: hidrogénbombát dobtak Oroszországra, de a következményekkel az egész világnak számolnia kellett. Bár a modern technológia segítségével sikerült olyan bombát építeni, amely radioaktív szennyeződést nem bocsátott ki, a robbanásban és az azt követő tüzekben milliók vesztették életüket, az ózonrétegen pedig közel kontinens méretű lyuk keletkezett.

A világűrbe jutó hulladék nagyjából egy évtizednyi telet és sötétséget hozott, melynek során az emberiség szinte teljesen felélte tartalékait.

Nagyjából három éve a Földet borító jég teljesen eltűnt, és az embereknek szembesülnie kellett az ózonréteg károsodásának következményeivel. A világméretű sivatagokból megindult a vándorlás a néhány évtizede már burokkal védett városok felé, ahol hamarosan a gigantikus felhőkarcolók ellenére is elfogyott a férőhely. Az ózonréteg természetes regenerálódására nem várhattak, a mesterséges kibővítése pedig kivitelezhetetlen volt.

JELENLEG

A védett városokat néhol a káosz és az anyagi különbségek jellemzik, másutt pedig a kőkemény diktatúra. Bevándorlók milliói kényszerültek a nyomornegyedek valamelyikébe, ahol a leghatékonyabb pénzszerzési lehetőség a lopás és az illegális kereskedelem. Naponta ezrek halnak éhen, míg a kormány a nyomorukból profitál. Vannak, akiknek még ennyi sem jutott: a kilométerhosszú várólistákon virító nevek tulajdonosaira nem vár hosszú élet odakint. Némelyek a világméretű sivatagban vándorolva fosztogatnak, mások az egykori városok romjaiban várják a csodát.

A társadalmi ellentétek azonban tovább bonyolódnak: a korábbi háborúk és a jobb idők alatt kifejlesztett és divatba jött androidok régebben luxuscikként működtek a társadalomban, és nem sokkal feltalálásukat követően tudományos áttörés történt: érzelmekkel rendelkező gépek kerültek gyártásra. A Világháború alatt az androidok a megfogyatkozott munkaerőt pótolták és a hadakozást segítették, azonban a katasztrófa után illegálissá váltak a védett városok területén. Az embereket megfosztották a munkájuktól, a városokban pedig csak foglalták a helyet. Némelyiket a sivatagba száműzték, másoktól pedig az úgynevezett fémtemetőkben szabadultak meg. Ez a törvény nagy port kavart, ugyanis a társadalom különböző véleményt vall az androidok értékéről: némelyek szerint öntudatuk, önálló gondolkodásuk és valós érzelmi képességeik az emberrel egy szintre emelik őket, ezért barbárság ily módon megszabadulni tőlük. Mások szerint emberszerűségük csupán illúzió, és veszélyt jelentenek az emberi fajra. Hiába a hangos ellentábor, az androidok számára a mai napig tilos és halállal büntetendő a burok alatt való tartózkodás. 

A fejlett technológia, mely a fejlett androidok gyártását lehetővé tette, természetesen mást is maga után vont: senki nem akar gyenge lenni. Senki nem akar meghalni. A piacot hamar ellepték a robotikus műtestrészek, karok, amik tömör vasat roppantanak ketté, vagy szemek, amelyek akár egy kilométerre is tudnak fókuszálni, nem is beszélve a belső szervekről, amelyek sosem mennek tönkre. A robotikus testrészek birtoklása, használata, kereskedelme és beoperálása tiltott, ettől függetlenül a fekete piacon igazi gyémántként fellelhetőek értékes, hasznos darabok, természetesen busás árért cserébe. Nem egyen meghaltak már a rossz minőségű vagy helytelenül beillesztett implantátumok miatt.

Washington D.C. egyike a világ fennmaradó nagyhatalmainak, bár a többi várossal való kapcsolata kizárólag a kereskedelemre korlátozódik. Vezetősége nagy hangsúlyt fektet a belső rendre: a lázadásokat könyörtelen túlerővel kezelik és várólistával tartják kordában a létszámot, de a bejutást cenzushoz kötik és könyörtelenül behajtják az adót a nincstelen bevándorlóktól is. Leginkább szaktudásukból nyerik a bevételüket, így nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra és csak kemény feltételekkel tűrik meg határaikon belül az olyan állampolgárokat, akik a szellemi munkában képzetlenek. Propagandájuknak köszönhetően polgárai a kétkezi munkát végzőket (legfőképp a bevándorlókat) a nyomornegyedeken kívül mindenhol megvetik, ami az integrációt ellehetetleníti és a társadalmi különbségeket tovább élezi. A bevétel nagy része az államé lesz, és a kormány a védőréteg végtelenül költséges fenntartására hivatkozva mossa a pénzt.

A burkon kívüli állapotok ennél is kaotikusabbak, ugyanis a nemzetek feloszlottak és az emberek szétszéledtek a világban. A termelésre csak kevés helyen adódik lehetőség, így a legtöbben nomád csoportokhoz csatlakoztak, hogy városról városra vándorolva feléljék az ottani készleteket. A hátrahagyott élelemért gyakran harcok robbannak ki, törvények és szabályok híján pedig csak magára és a saját karavánjára számíthat az ember. Maradtak azonban nagyvárosok, ahol az emberek letelepedtek és ahova állandóan érkezik az áru. Itt lehetséges még a cserekereskedelem, és néhol az emberek megpróbálkoznak egy saját önkormányzat és saját szabályok felállítására.

Te mihez kezdesz a világvége után? Sivatagi kalózként rónád a világot? A napot megragadva ütnéd el a hátralevő időd egy omladozó oázisvárosban? Törvénytisztelő polgár leszel, vagy rendszerellenes forradalmár? Mesterséges intelligencia egy szénalapú társadalomban? Esetleg porszem a gépezetben?

Rajtad áll.